Pot Limit Omahában általános szabály, hogy nem adunk ingyen kártyát az ellenfélnek. Legtöbbször meg kell hívni a kezünket, és a check-raise-t ritkábban alkalmazni, különösen a többszereplős kasszákban. A kevés játékost tartalmazó kasszákban, különösen a Heads Up potokban viszont remek lehetőség a check-raise-t blöffként, vagy félblöffként bevetni, egyszerűen azért, mert az ellenfél jóval több esetben lesz light, egy kevés szereplős kasszában.

A bet365 által szponzorált Omaha stratégiai cikksorozatunk tizenegyedik részében a check-raise stratégiát járjuk körbe, melyet két kategóriába sorolunk.

1. Standard (tervezett)

2. Nem standard (improvizált)

A standard, azaz a tervezett check-raise:

A tervezett check-raise azt jelenti, hogy azzal a szándékkal checkelsz, hogy utána raiselj. Mivel nem vagyunk annyira gyakorlottak még az ingyen kártya adásában, így meg kell, hogy legyen az indokunk, miért feltételezzük, hogy ellenfelünk hívni fog: legtöbbször azért, mivel történt preflop emelés.

Az tény, hogy az emelt kasszák hordozzák a legtöbb lehetőséget Pot Limit Omahában a check-raise-re.

Egy közepesen magas SPR szituációban (vagy még annál is mélyebben) egy többszereplős kasszában ez egy tipikusan értékért hívást jelent (mint például top szett) vagy egy nagy domináns húzót, amivel minél több pénzt akarunk betenni a kasszába. Egy alacsony-közepes SPR szituációban a check-raise jelenthet akár gyengébb kezet is (mint például top két pár, vagy alsó szett), gyengébb húzókat (mint például open-ended sorhúzót) vagy vegyes kezet (mint például egy pár és flöss- vagy sorhúzó).

Vegyünk példának két eltérő flopot, mint a , ami többször pályázik a check-raise-re lehetőségére, mint egy nagyon kordinált flop, amiben két nagy kártya is van, mint például a . Erre kétféle magyarázat is van: az egyik, hogy valaki nagyobb valószínűséggel piszkál bele egy párral, vagy még annál is rosszabb kézzel a flopba, mint a flopba, a másik ok pedig, hogy az ingyen kártya nagyobb valószínűséggel csinál ki minket a kordinált flopon.

Az egyik ok, amiért nem szabad ingyen kártyát adni, az az, hogy ellenfeleink maguktól nem biztos, hogy hívnának, de dobnának, ha te hívnál. Viszont ugyanezen okból kifolyólag, ha egyes ellenfeleinknek gyenge húzói vannak, amivel megadnának egy hívást, de maguktól nem hívnának, nagy hiba lenne őket nem fizetésre bírni.

Általában, ha megadunk egy hívást kisvakról egy olyan típusú kézzel, mint a , és négyszereplős a parti, akkor sokkal inkább a check-raise-t érdemes választani a flopon, mint egy olyanon, mint a . Ezeken leginkább bele kell nyitni, mint check-raise-re pályázni, főleg egy olyan erős, domináns kéz ellen, mint a .

A Heads Up kasszákban viszont érdemes checkelni, azzal a szándékkal, hogy blöffből vagy félblöffből raiselhessünk. Például vakot védünk egy preflop emelésre, és Heads Up találjuk magunkat pozíción kívül (ez amúgy tipikusan az a szituáció, amit leginkább érdemes kerülni), ilyenkor nagy számban érdemes blöffből vagy félblöffből check-raiselni. Ez különösen igaz olyan ellenfelek ellen, akik képtelenek ingyen kártyát adni (tipikusan „a 100%-ban cbetelek” ellenfelek az ilyenek). Érdemes megjegyezni, hogy ha az ellenfél nagyon makacs, és minden flopot meghív izomból, akkor a check-raise hihetetlenül hatásos szokott lenni, az ilyen agresszív ellenfelekkel szemben.

A nem tervezett, improvizált check-raise:

Az improvizált check-raise leginkább akkor jelenik meg, amikor olyan kezünk van, ami nem túl erős, hogy belenyissunk egy többszereplős kasszába, de ahhoz pont elég erős, hogy rájátsszunk a lehetséges lopásokra. Ez mehet akár értékért is - különösen akkor, ha a kezünket jónak véljük egy olyan lopásnak tűnő hívásra, mikor a buttonig mindenki checkelt, ő pedig belehív - illetve mehet félblöffként, vagy totál air blöffként.

Például egy $5/$5-os játékban 700 dolláros stacken ülünk a kisvakon és az lapok vannak nálunk. Az UTG 20 dollárig emel, két mögötte ülő játékos is megad, mi is és a nagyvak is így tesz, tehát ö szereplős a kassza, mely 100 dollárosra nőtt.

A flopra érkezik, mely top párt és a legjobb open-ended sorhúzót adja nekünk, mely egy remek shove-oló hand az alacsony 2-es SPR szituációkban, de nem olyan kéz, amivel feltétlenül meg kell őrülni, és 3betre játszani vele flopon. Az éppen fennálló 7-es SPR miatt nem feltétlenül lenne kényelmes ezzel a kézzel belenyitni négy emberbe, így hát checkelünk. A korongon ülő játékosig mindenki így tesz, aki 75 dollárt hív.

Na, innentől a szituáció egy kicsit megváltozik, mivel senki más nem mutatott érdeklődést a kassza iránt, és valószínűsíthető, hogy egy gyenge lopási kísérlet érkezett a korongról. Alapjába véve az ilyen szituációkban sosem leszünk rossz helyzetben, kivéve, ha az ellenfél annyira feszes, hogy mondjuk csak szettel hívna itt. Ezt el kell döntened, és ha nem ilyen az ellenfél, akkor meg lehet ereszteni egy pot méretű check-raise-t.

Az esetek nagy többségében a hívó nem lesz olyan erős, hogy megadja ezt, és a többi játékos is dobni fog. Ha viszont mégis rosszul jönne ki a dolog, akkor még mindig ott van a sorhúzó, ami akár ki is segíthet bennünket, és miénk lehet a kassza.

A bet365 által szponzorált stratégiai Omaha cikksorozatunk tizenegyedik részében egy fontos kérdést, a check-raise-t jártuk egy kicsit körbe, remélhetőleg ennek segítségével magabiztosabb lesz ez a fajta támadó fegyverünk, és a helyes használatával nagyban tudjuk növelni a winrate-ünket.